Hírek

Kötöttség megoldva

2014. november 22. // Kategória: Információk

Nem helyesli a startupőrületet, a legválságosabb évben egyszemélyesen alapított cége ma piacvezető, 2012-ben az év fiatal vállalkozójának választották, és fél perc alatt elmagyarázza, mi a menő abban, ha valaki egész nap hálót csomóz.

 

Rajnai Richárddal, a Kötéltechnika.hu alapító-ügyvezetőjével beszélgettünk.
A Kötéltechnika mitől nem startup?
Szerencsére mind a Prezi, mind a Ustream vezetőivel kiváló szakmai kapcsolatban állok, ezért nekik is volt alkalmam kifejteni, mi a gondom ezzel a hájppal. Szerintem nem vezet jóra. Ez a cégforma ledobja magáról a hagyományos üzleti tervet és a stabil szinttartást, tehát vagy nagy durranás lesz belőle, vagy földbe áll. Tegyük hozzá, a profil majdnem mindig dizájn, fenntarthatóság vagy IT. Minden startupos lelkesedés hátterében egyetlen parancs áll: legyél feltaláló. Azzal semmi probléma, hogy nem születik mindenki feltalálónak, de hogy ezerből 999 ember emiatt frusztrálódjon, az teljes félreértés. Szerintem kiszámíthatóságra van szüksége a kezdő vállalkozásoknak, nem hájpra.
Bárhogy is, a vállalkozása bőségesen innovatív.
Úgy tudom érzékletesen bemutatni, hogy hagyományos tevékenységet űzünk huszonegyedik századi feltételekkel. Tavaly például a Herkules forgatásán kapott szerepet egy hálónk. Persze, ókorinak kellett látszania, semmi szépség, semmi rendezettség. Megoldottuk, nem szintetikus, hanem természetes alapanyagot használtunk, de a technikán semmit nem kellett változtatnunk. Az 2000 éve ugyanaz. Tehát az innováció nem a termékeinkben jelenik meg, hanem a működésünkben.

Gondolom, hetente négyszer-ötször válaszol arra a kérdésre, miért éppen kötelekkel foglalkozik.
Mondhatom, így nőttem fel. Édesanyám hasonló munkát végzett a régi rendszernek megfelelő keretek között. A Dunaújvárosi Főiskolára jártam, pénzügyön végeztem, vállalkozni akartam ebben az iparágban.
Mi emeli ki ezt a munkát a hétköznapiságból?
Ha egy szóban kell válaszolnom, az ügyfélélmény, de hadd kezdjem máshol. Az én cégem a feldolgozásról szól. Nálunk a háló a magasabb hozzáadott érték, nem a kötél. Kötélgyártó gépem azért nincs, mert inkább az értékesebb feldolgozási folyamatok területén tevékenykedünk. Túlzott marketingnek nem volna értelme, ez nem impulzusvásárlás kérdése. Ellenben – ha a termékemre van szükség – nem nagyon akad alternatíva, így a megtalálhatóságra koncentrálunk.

Beszéljünk akkor az ügyfélélményről.
Fontos azonosítani, milyen értékeket keres az ügyfél. Ha találkozom egy építésvezetővel, nem fogja érdekelni, mennyibe kerül a termék, nem törődik a hozzáadott értékkel, valamint a termék tulajdonságaival, ellenben egyfolytában arról beszél, hogy kész legyen határidőre, dokumentumokkal együtt. Aki a kertjébe játékhoz keres hálót, az jó tapintású és könnyen tisztítható termékre vágyik. Én pedig rég beazonosítottam, melyik ügyfelemet mi érdekli. Amikor tárgyalunk, erről beszélgetünk. Érzik a figyelmet és érzik azt is, hogy kivételes szakmaiság áll mögötte.

Honnan lehet tudni, hogy ez megtérül?
Lehet. Elmesélek egy történetet. Munkavédelmi hálókat kellett szállítanunk a Fradi stadion építkezésére. Mivel különböző előre nem látható tényezők miatt az ütemezés másképpen alakult, sürgősen több hálóra volt szükségük. Akkoriban már tárgyaltam azzal a spanyol céggel, amelyik azóta a partnerünk lett, és nekünk éppen nagyon sok feladatunk volt, ezért ilyen rövid határidővel mi nem lettünk volna képesek elkészíteni a szükséges mennyiséget. Megállapodtunk abban, hogy ők gyártják le. Megversenyeztettem négy futárcéget, végül a holland TNT vállalta, hogy kiszállítja péntekre. Az áru felvételének másnapján a TNT értesített, hogy a szállítást hétfőre tudják teljesíteni. Mondanom sem kell, hogy számunkra ez elfogadhatatlan volt, hiszen hétfőre nekünk már át kellett volna adnunk a munkaterületet, nemhogy a szerelést elkezdeni. Így elindultam a TNT-nél a problémámmal és végül a területi igazgatóig jutottam, akinek elmondtam, hogy ők megígérték a szállítást péntekre és ezt nekik mindenképpen tartaniuk kell. Ő azt felelte, nem tud mit tenni, mert a kamion leplombázva utazik éppen Hollandia felé. Viszont a rámenős viselkedésemnek az lett az eredménye, hogy a Holland igazgató engedélyezte a plomba felbontását, és külön kamiont indíttatott Magyarországra, amelyik csak az én árumat szállította. Csütörtökön, amikor még nagyon kellett drukkolni, hogy jól végződjön a történet, értesítettem a Fradi pálya projektvezetőjét kiszolgáltatott helyzetünkről, aki beszédes hallgatással vette ezt tudomásul. A kamion azonban megérkezett péntekre, és elkezdhettük a szerelést a tervezett ütemben. Végül vasárnap este már a 40 méter magas kosárból tudtam újra hívni: minden készen áll. Azt felelte, amiért ezt most elmeséltem: „Na látod, ezért dolgozom én mindig veletek.” Ebben a történetben nincs szó hálóról, szakítószilárdságról, árról, a core business legfontosabb tulajdonságairól: azért szereltünk azon a hétvégén szinte alvás nélkül, hogy világos legyen, én az ügyfél mellett – ide más szó nem illik – köteleztem el magam. Nekik szól a feltűnő arculatunk is: minden minősítésünk látható a weboldalon, könnyű velünk kommunikálni, emellett remek áron adjuk a termékeinket. A logónk a Möbius szalag, a mottónk pedig ugyanannyira szól oldásról, mint kötésről.

Milyen lépésekben bővült a cég?
2009-ben vágtam bele a munkába, április elsején, az 1700 forintos OTP-részvény és néhány hónap alatt 20 százalékot gyengülő forint légkörében. Fél éven át mindent egyedül csináltam, ha telefonált valaki, headsettel vettem fel, közben járt a kezem. Mivel estig csomóztam, égettem, varrtam, soha nem volt rá két órám, hogy elmenjek a kötelekért. Egy barátomat, aki futár, alkalmilag meg-megkértem, hogy segítsen be, de hamarosan olyan sokszor kellett szólnom neki, hogy egyszerűbb volt felvenni. Ő lett az első alkalmazottam.
Indulótőkéről érdemes beszélni?
Mintegy másfél millió forintot tehettem bele, utólag úgy látom, akár a harmada elég lett volna, illetve átvehettem édesanyám ötven négyzetméteres helyiségét. Mindenesetre a legelső lökést a tematikus aloldalak adták. Az emberek szolgáltatásokat keresnek a neten, és mit találnak? Cégneveket. Sok fotóval a mosolygós kollégákról, a telephelyről, és egy halom hasonló, húsbavágóan fontos információval. Még az én kifejezetten niche-kínálatomban sem kell, hogy érdekelje a vásárlót a díszkötél és a munkavédelem, ha egyszer sporthálót keres. Ezért minden terméknek kitaláltam egy önálló weboldalt. A kötéltechnika nem véresen versenyzős piac, viszonylag könnyű kis erőforrásból is optimalizálni. A Kapuháló.hu-n kizárólag kapuhálóról van szó, ugyanezt mondhatom el a Leeséselleni.hu vagy a Sportháló.hu nevű oldalakról. Nem zavarjuk össze az ügyfeleket azzal, mennyi minden mást szerepel a repertoárunkban. Optimális választási lehetőségeket kínálunk.

Egy kifejezetten nem impulzusterméknél miért ilyen fontos a hatékonyság?
Mert így jutunk el a hozzáadott értékig. A cégünk mint rendszer fejlődik, épül, ahogy a termékeink is. Egyszemélyes vállalkozásként kezdtem, ezért teljes rálátásom van minden munkafolyamatra. Az vezetett és vezet a sikerhez, hogy minden módszert és technikát csúcsra járatunk. Kezdetben a legbutább öngyújtóval égettem a kötélvégeket. Aztán ebben a munkafázisban szálanként több másodpercet nyertünk, amikor vihargyújtóra váltottunk. Most pedig egy kvázi forrasztópákává átalakított állatorvosi érvágót használunk – ezt az eszközt nyugodtan nevezhetjük a kötéltechnikusok jedikardjának.

Mi a szép a kötelezésben?
Ha csak a nyereség érdekelne, pénzügyi befektető lennék. A vállalkozónak az önmegvalósítás épp olyan fontos, mint a profit. Mi létrehozunk valami maradandót a kezünkkel, ami másnak élményt ad. Egy nap alatt beszereljük a munkavédelmi hálókat egy sportcsarnokba, fel lehet mutatni a változást: tessék, ezer négyzetméternyi háló, tizenkét óra szerelés, ezt mind mi adtuk hozzá, és reggel még sehol sem volt. Ugyanezt mondhatom el a Kékszalag-rekorder katamaránra, a Fifty-Fiftyre adott hálókról, a Parlament kordonjairól, illetve a kalandparkok mászóhálóiról. Gyönyörű dolog kézzel foghatót alkotni a XXI. században, a mai világban ez ritkaság. Az infokommunikációs szakmában éppúgy látszata van a tevékeny munkának, hiszen egy innovatív kódsorozatban vagy egy grafikai műalkotásban hasonlóképpen gyönyörködhetünk, ám a tapintás mint fizikai érzékelés nincs jelen a virtuális világban. Mi, ha éppen arra van igény, életre keltjük egy élettelen színházi díszlet vázlatát. Ez nem jobb vagy rosszabb, egyszerűen más. Ennek is megvan a maga szépsége, ahogy a vállalatirányítás evolúciójának is. Ami bevételi forrás, az egyben örömforrás is.

Hollywoodi szuperprodukció, Országház, száz százalékos piaci részesedés a kalandparkokban, kékszalagos katamarán... Mekkora szerencse kell egy ilyen VIP-szériához?
Az én szótáramban nem szerepel a szerencse szó, hogy egy kis Star Warst is idézzek, de nem is bombáztam az MLSZ-t megbízásokért az első munkanapomon, tehát nekem a kezdeti stratégiám a lepésről lépésre való haladás volt. A cég fejlődése során azonban szükségszerűvé vált egy tanácsadó közreműködése, aki valamivel másképpen gondolkodik. Ő a Parito elvet és az excel táblázatokat részesíti előnyben. Eszerint az ügyfelek 20 százalékának köszönhető a forgalom 80 százaléka, pénzügyi emberként erre koncentrál, míg én elsősorban vállalkozó vagyok. Maradjunk a stadion példájánál. Privát sportmegbízások után egyesületeket szolgáltunk ki, végül elnyertük a műfaj csúcsának számító szövetség bizalmát, de így vált minden nagy építővállalat is stratégiai partnerünkké. Eddig ez a szisztéma bevált, ám ahogy a külföldi piacok felé nyitunk, már az új módszert is alkalmazzuk. Jelenleg az osztrák, román és szlovák döntéshozókkal vesszük fel a kapcsolatot.
Akkor ez rögtelen út volt a sikerhez?
Inkább kihívásokkal találkoztunk, mint rögökkel. Nálunk nincs a hagyományos értelemben vett értékesítés. Mi abban a pillanatban lépünk be, amikor valaki kötelet vagy hálót szeretne vásárolni. Azt kell elérnünk, hogy ekkor azonnal és csak ránk találjon. Hideghívásokkal hiába is próbálnám, úgysem találnék bele, kinek mikor van szüksége a termékeinkre.

Ízig-vérig vállalkozóként mit gondol, mivel lehetne most segíteni a hazai szektoron?
Kis lépésekkel. Türelmetlenek vagyunk, mindent azonnal akarunk, ám vannak dolgok, amelyeken nem lehet egyik napról a másikra változtatni. A fiatalok számára az jelentené az ideális vállalkozói környezetet, ha pénzügyi támogatás helyett akadálymentesítés valósulna meg a döntéshozatal szintjén. Kapjon ugyanis bármilyen mesésen nagy összeget az, aki még semmit nem tud a szakmáról, rosszul fogja elkölteni. Az állami apparátus még nem elég rugalmas. A vállalkozói életformának van egy misztikuma. Annyira nem bonyolult, mint sokan hiszik, de sok paraméternek meg kell felelni, ami erőforrást igényel. Ettől a tehertől kellene megszabadítani a kezdőket. Hogy ki-ki „csak” a szakmai tudását tegye bele a cégébe, ahelyett, hogy már az első munkanapja előtt jogásszá, könyvelővé és brandmenedzserré kellene válnia. Így olyan keretszervezet jöhetne létre, amelyben a vállalkozó megtanulja élesben a jogi működést, és minimális kockázattal tudna elindulni, hiszen nincs szüksége alaptőkére, pusztán a saját eszközeit kell beszereznie az induláshoz. Ezáltal az elbukástól való félelem is minimalizálódhatna, aminek eredményeképpen magabiztosabban indulhatna a vállalkozó. Aki pedig ilyen támogatást kap – mondjuk két éven át –, úgyis beletanul a többibe, stressz, frusztráció és harci sérülések nélkül. Jobbnak látnám azt is, ha az első évek adóvonzatait tartós befektetésekkel lehetne kompenzálni. Ha belegondolunk, ez nem is annyira utópisztikus elképzelés. A Fiatal Vállalkozók Országos Szövetsége által életre hívott Országos Fiatal Vállalkozói Díj kiválasztottjaként bekerültem egy olyan értékközösségbe, ahol pontosan ezeket a tényezőket semlegesítik, illetve egy mentorprogrammal társítják. Ezen a héten zajlott a szövetség szervezésében a Fiatal Vállalkozók Hete, ahol sikeres vállalkozók, üzletemberek adtak elő. A szombati gálán pedig kiderül, idén ki lesz az év fiatal vállalkozója.

 

Kapcsolódó hivatkozások

hirdetés
hirdetés
hirdetés


hirdetés
hirdetés
hirdetés