A Google keresőmotorjának a legnagyobb fejlesztését vezették be a közelmúltban. A frissítés teljes szemléletváltást tükröz - szinte hihetetlen, hogy mégis észrevétlen maradt.
Lassan már annyi szolgáltatása és egyéb terméke van a Google-nek, hogy az ember hajlamos róla elfeledkezni, hogy alapvetően azért mégiscsak egy kereső-óriásról van szó. Persze mindez nem azért történik így, mintha magánál a Google-nél szorítanák háttérbe a cég főtevékenységét – távolról sem ez a helyzet. A Google keresőalgoritmusában naponta körülbelül 20 – 100 frissítést, fejlesztést, újítást vezetnek be (a valós számot természetesen szigorúan titokban tartják). Csak míg az egyéb termékek, mint az Android, a Google Glass, a Gmail vagy éppen a YouTube rendszeresen kerülnek a média figyelmének a középpontjába, addig ez a fejlesztés a háttérben, szinte magától értetődően történik.
Mára már az is egyre kisebb figyelmet kap – azt is jobbára néhány a technológia iránt érdeklődő szakembertől –, ha komolyabb szoftverfrissítéseket helyez üzembe a keresőcég. A tavalyi Penguin névre keresztelt frissítés is csak azért érte el a média ingerküszöbét, mert rengeteg, korábban jól teljesítő weboldalt érintett rendkívül hátrányosan. Korábbi sztároldalak csúsztak le a kereső találatai között, vagy tűntek el belőle teljesen a megváltozott algoritmusnak köszönhetően.
Szemléletváltás
A néhány héttel ezelőtt implementált frissítés, a Hummingbird (kolibri) még ennyi figyelmet sem kapott. Szinte a szakmai közösségen is teljesen észrevétlenül „csúszott át” – pont, mint egy dióméretű kismadár.
Pedig a Hummingbird a Google keresőmotorjának a legnagyobb mértékű frissítése és a legradikálisabb újítása 2001 óta. Igen – több mint tíz éve. A Hummingbird ugyanis teljesen radikális nézőpontváltást tükröz. És ezzel jól ráirányítja a figyelmet arra is, hogy a Google merre látja a továbbfejlődés útját.
De nézzük előbb, hogy mi történt.
A Google attól vált naggyá, hogy az algoritmusai és a mesterséges intelligenciája egyre pontosabban be tudta lőni, hogy egy-egy oldal miről is szól, és mennyire megbízható az azon elhelyezett információ. A legnagyobb versenytársainál, a Yahoo!-nál, és a Bingnél (amelyek egy idő óta egyesítették az erőiket, bár így sincs esélyük a Google nyomába érni) nagyságrendekkel jobban ki tudta szűrni a spameket, és precízebben tudta rangsorolni a találatokat a keresőkifejezéshez viszonyított relevanciájuk szerint.
Anélkül, hogy a részletekben elmerülnénk (amit egyébként sem tudnánk megtenni, hiszen egyetlen kereső sem publikálja az indexeléshez használt algoritmus részleteit, ráadásul ezek az algoritmusok tudhatóan több száz paramétert vesznek figyelembe), íme a néhány legfontosabb alapelv, aminek segítségével a Google képés volt megtartani, sőt növelni az előnyét.
Az oldalak relevanciáját nem kizárólag az oldal tartalma alapján, hanem az oldal környezete (első sorban az oldalra mutató linkek forrása és minősége) alapján határozta meg.
Könyörtelenül és egyre szigorúbban kiszűrte azokat a gyakorlatokat, amik gyaníthatóan az algoritmusának a manipulációjára irányultak.
Az így kapott megbízhatósági faktort (az oldalak PagRank-jét) az algoritmus organikus részévé tette. Egy megbízható oldalról származó link többet ért, mint egy kevésbé megbízhatóról származó. Ha a link szövege és a linkelt oldal tartalma kapcsolatot mutatott egymással, az többet ért, mintha ezek egymástól teljesen függetlenek voltak.
A felhasználói viselkedést (az oldalon a felhasználók által eltöltött időt, az oldalon belüli kattintások számát stb.) ugyanígy beleépítette a relevancia meghatározásába. Ahogy egyre több oldal használta a Google analitikai szoftverét, a Google Analytics-et, egyre többen használták a reklámhálózatukat, az AdSense-et valamint egyre több felhasználó maradt beloggolva a Google Accountjába, és engedte, hogy a gépére sütiket telepítsenek, a keresőmotornak egyre könnyebb dolga volt abban, hogy mélységben elemezze az egyes oldalak és a felhasználóik között meglévő viszonyt.
Ahogy láthattuk, a Google korábban arra fókuszált: vajon az adott oldalt megfelelően indexelték-e, a relevanciáját és a fontosságát elég precízen sikerült-e meghatározni.
Ez az, ami most gyökeresen megváltozott.
A Hummingbird frissítés ugyanis teljes szemléletváltást takar.
Most már nem az indexelt oldalak vannak a középpontban, hanem a kereső előtt ülő felhasználó. Ahelyett, hogy az egyes oldalakat próbálnák kulcsszavakhoz és keresőkifejezésekhez kötni, a Google most azt próbálja ugyanilyen kifinomult módszerekkel kielemezni, hogy a felhasználó, aki rákeres egy-egy kifejezésre pontosan mire is lehet kíváncsi.
Egy egyszerű példa: ha rákeresel arra, hogy „restaurants near me”, a Google már nem úgy végigfuttatni a keresést az adatbázisán, hogy szövegszintű egyezést keressen, hanem pontosan tudja, hogy a közelben keresel éttermet, és ezek közül fog javasolni.
Igen, mást fog javasolni, ha ezt a keresőkifejezést Budapesten írod be, és mást, ha Hamburgban.
És igen, a Google elég pontosan tudja, hogy éppen hol vagy.
Ez a változtatás persze első sorban nem azokat a felhasználókat érinti, akik hosszú, pontos kifejezésekre keresnek rá, a kereséseikben regionális kifejezéseket vagy egyéb kunsztokat használnak. Ha az a keresőkifejezésed, hogy "i may be bad but i'm perfectly good at it" lyrics Rihanna, akkor aligha fogsz komoly változást észlelni a találatokban.
A tapasztalat azonban az, hogy egyre kevesebben használják így a keresőt: egyre többen tesznek úgy, mintha a kereső egy olyan nagyon okos ember lenne, akinek konkrét kérdéseket lehet feltenni.
A „meddig van nyitva a tesco” keresőkifejezés a Tesco weboldalának az ünnepi nyitva tartás aloldalára mutat, pedig azon a „meddig” szó egyáltalán nem szerepel. (Az egy más kérdés, hogy ezt az aloldalt augusztus 20-a előtt frissítették legutóbb.
És hogy mi következik mindebből?
Persze semmi olyan, amin meg kellene lepődnünk. Az internetezésre használható mobiltelefonok terjedése után exponenciálisan nő a táblagépek száma – mára már többet adnak el belőlük, mint laptopból. A láthatáron vannak az okos-karórák, és ne feledkezzünk meg a Google Glassról sem, ami jövő március környékén kerül a boltokba.
Egészen egyszerűen arról van szó, hogy a Google alkalmazkodik a felhasználói szokásokhoz: a villamoson utazó internetezők egyrészt nem tudnak sokat gépelni, másrészt pedig nagyon fontos nekik, hogy precíz, hely-specifikus információhoz jussanak a lehető legegyszerűbben.
A mobilitást követni kell, a felhasználókat (és persze a hirdetőket is) mind jobban ki kell szolgálni.
A Google nincs egyedül abban, hogy tudja – a jövő iránya a mobilitás. Csak – mint már korábban is olyan sokszor – megint néhány lépéssel a többiek előtt jár.
